Első kritika - Attila The Bookaholic

Tudom-tudom. Az oldal leírásában az szerepel, hogy ez írásokkal foglalkozó site. Ámbár mivel az első mindig különleges alkalom, ezúttal Attila The Bookaholic vlogja lesz az első kritika, ami felkerül az oldalra. Még sosem láttam, hogy valaki írásban véleményezett volna egy kritikablogban egy vlogot, de érdekesnek hangzik.

 Nos, Attiláról, a könyvholistáról tudni kell, hogy csak nemrégen kóstolt bele ebbe a világba, a videóit csak néhány hete kezdte el feltölteni a legnagyobb közösségi videómegosztó portálra. Mivel egyenként az összes adását nem lenne lehetőség kritizálni, így az egészet egy masszaként kezelve mondok véleményt.

Attila meglehetősen sokoldalúan válogatja össze, amit olvas és ez egy jó ismérve egy igazi Könyvmolynak. Egyik videójában megemlíti, hogy nincs annyira oda a romantikus könyvekért, de ennek ellenére nem idegenedik el tőlük, és ez szerintem dicsérendő.

A férfiak többsége az akciót, horrort, második világháborús vagy egyáltalán a világháborús, apokalipszises, fantasy témákat kedveli inkább – vagy ezek együttesét. A limonádék a nők asztala többnyire, épp ezért üdítő látni, hogy egy húszas éveibe belépő férfiú – valljuk be – nőkre koncentrálódó, romantikus könyveket olvas a szabadidejében. Emlékezzünk vissza a középiskolás éveinkre, amikor Könyvmolyként Anyegin kifogott rajtunk. De mondhatnám a Rómeó és Júliára, Victor Hugo-ra, Puskinra, Jókaira és a többi íróra és műre, akik/amik a romantika stílusjegyében alkottak/keletkeztek - és ugyanúgy beletört a bicskánk. Ha most a polcotokra néztek, biztos vagyok benne, hogy tízből heten büszke – vagy kevésbé büszke – tulajdonosai vagytok a „Kötelezők röviden”-nek. Máris nagyobb az érdem, ugye? Valahogy így képzelem el, ha egy férfi romantikus regényt olvas. Néha leköti, néha nem, de főképp: "szenved" vele.

Emellett nem csak a könyvek alaptörténetét mondja el, aztán a saját véleményét és egy értékelést, ahogy azt megszokhattuk, hanem egyedi videókat gyárt róluk. Gondolok itt a Könyvek egy mondatban, vagy Emoji Könyv Tag,  A szociális média Könyv Tag.  Személyes kedvencem a Könyvek egy mondatban. Zseniális! Engem nagyon elgondolkodtatott, hogy én vajon hogyan tudnám egyetlen mondatban összefoglalni a kedvenc háromszáz-ötszáz oldalas regényeimet. Hmm…

Rengeteg oldal és vlog nyílt már arról, hogy egy könyvet leelemeznek saját értékrendjük alapján (gondoljunk a milliónyi könyves site-ra, a moly.hu-n megosztott ítéletekre, amik úgy végződnek: „Többi a blogomon a …. címen”), de a magyar internetvilágban ezek a tagek, játékok szerintem új keletű dolgok – annak ellenére, hogy a külföldi oldalakon ismertek.

Tehát amit eddig megtudtunk Attiláról:

•        nem szűklátókörű (nagyon helyes)
•        nem fél új dolgokat megosztani
•        nem csak a saját gondolataira koncentrál
•        próbálja a lehető legváltozatosabban vezetni a vlogját
•        a kritikán és a tageken kívül humort is csepegtet a műsorba (nagyon helyes 2.0)

És amiről még nem esett szó: a hozzá fűzött kommentek. Nos, meglepődve észleltem, hogy szinte mindhez (ha nem mindhez) válaszolt. Nagyon jó politika – és emberséges -, ha valaki közel marad azokhoz, akik követik/szeretik őt és a munkáját. Szimpatikus a közvetlensége.

De fogadjuk el, emberek vagyunk, hibákkal. Attila árnyoldala pedig a beszéde. Ez egy elég szerves része ennek a műfajnak, ezért is szükséges javítani rajta, ha lehetséges. Néha kissé hadar, de alapjáraton is van egy selypítéshez hasonló zöngés a beszédében. Ezzel az a probléma, hogy ezek, bár kezelhető problémák, de nem tüntethetőek el egy emberből teljesen. Emellett túl sok animációt vagy hogyishívjákot tesz egy videón belül, ami szinte meg-megtördeli a gondolatmenetet. Gondolok itt a gyakran ismétlődő lassításra. A ciripelő hang és a többi hatás inkább viccessé és lazává teszi az előadásmódját.

Mindent összevetve, csak annyit mondhatok: Ejha, Attila! Ejha! Csak így tovább!

Itt pedig személyes kedvenc videóm tőle:

Látogassátok meg a Youtbubi oldalát is!