Második kritika - Háttek és az Adathalászok

Az oldal második kritikájaként pedig egy sci-fi művel ismerkedhetünk meg Háttek jóvoltából (Köszönjük, Háttek!). A címe már sugallja, hogy ez egy kiborgos, szervezetes történet, én pedig már alig várom.

Néhány szót előtte azonban a műfajról. A sci-fi az angol science fiction szavainak összeguberálása, valahogy úgy tudnánk magyarra áthozni, hogy: tudományos-misztikus regény. A történetek alapja, hogy egyfajta társadalmi kritikát is közöl vagy egy kitalált világban, vagy a miénkben, illetve, hogy legtöbbször nem a jelenben, hanem a jövőben játszódik. A kilencvenes években születettek ismerhetnek ilyen filmsorozatokat, mint a Star Trek, Csillagkapu, Superman és társaik, illetve a sci-fi világ legnagyobb szerelme: Star Wars trilógia (bár ez ’84-es, nem kilencvenes évekbeli). Igen, trilógia. Annak indult, aztán gyártottak még három részt, most pedig még hármat fognak – szomorú, szomorú. Aki pedig nem a sorozatokon, hanem a könyveken keresztül ismerkedett meg a műfajjal, annak nyilván Asimov, Verne, Wells és Yancey neve ismerősen cseng. 

Mindenesetre Háttek most egy ilyen történettel ajándékozott meg minket. A sztori nemrégen került ki a világhálóra és igazság szerint csak egy spin-offja az eredeti, még nem publikált regényének. (Spin-off jelentése: oldalág, mellékág. A történetszálhoz nem közvetlenül, de annak szereplőiről szóló novella/kisregény. Például, a legtöbbetek ismeri a Jóbarátok (Friends) című amerikai sorozatot, aminek a spin-offja a Joey sorozat, ami Joey-t emeli ki a hat főszereplő közül.) 

Az általa kreált kozmosz is a jövőben játszik, egy olyan világban, ahol a számunka megszokott és publikált dolgok (könyvek, zenék, filmek) szinte ritkák, mert a hatalom előrejutását fenyegetik egy olyan múlttal kísértve a jónépet, ahol szabad akaratuk volt. A főszereplő férfi (James) annak a csapatnak a vezetője a főszereplő nő segítségével (Jennifer, egy retro-gótikus kiborg), akik ezeket a tartalmakat meg akarják őrizni a világuk lakóinak. Tehát ők egyfajta lázadók abban a korban, amiben élnek, és mindent megtesznek azért, hogy a népet szembesítsék a régmúlt örökségeivel – nagyon helyes. 

Őszintén szóval körülbelül általános iskolás korom óta nem olvastam sci-fit, és hirtelen nagyon sok volt az információ a világról. Nyilván ezt nem is lehet másképp bevezetni egy novellában – egyrészt a kötött műfaj miatt, másrészt pedig azért, mert ha jobban kifejtené, akkor a regényt árulná el. Az alap világ ötlete tetszett, hiszen Háttek emlékeztet minket, hogy a jelenen kívül a múltbeli örökségre is figyelnünk kell, nem szabad csak egy bizonyos korban megragadnunk. Ez pedig egy nagyon szép gondolat egy ilyen világon keresztül bemutatva, ahol jogosan van feltüntetve. Sokan esnek abba a hibába, hogy elmondanak egy tanulságot, de nem bizonyítják a jelentőségét – nos, Háttek, te ebbe nem estél bele.

A konklúzión kívül még a főszereplők is jók. Jenny egy vicces, kissé kislányos kiborg. A tulajdonságai pedig üdítően szemben állnak azzal, amit képvisel: a számítógépet. Hiszen a legtöbben egy robotot hidegnek, nihilistának, sivárnak képzelnek el, Jen viszont viccelődik, és ami a legjobban tetszett, hogy dühös. Szegény rendesen a munkások alágyújtott, amikor elégedetlen volt velük.

James kissé már megszokottabb karakter: hacker, aki elvonultan él, nem mutatja meg magát senkinek, csak irányítja a szervezetet és azok tagjait. Igazság szerint a nemes eszme benne is él – hiszen ő indította el ezt az egész gárdát -, és mint karakter is beleillik a világba annak ellenére, hogy ezen műfajon belül hétköznapinak mondható.

És most néhány szót a hátrányokról. Nyilvánvalóan ez még mindig egy novella – annak ellenére, hogy C szívesen olvasta volna tovább -, és kötöttségekkel jár. De sajnáltam, hogy csak három karaktert ismerhettünk meg ebben a négy-ötezer szavas történetben. Mivel ez egy osztag, én valahogy úgy képzeltem el, hogy nincsenek sokan és mint tagok, mind valami különlegesebb jelet hordoznak magukon. Egy-egy mondatot, kis anekdotát szívesen olvastam volna a többi névtelen, arctalan bandatagról.

Amellett, bár a helyesírással én nem láttam konkrét problémát, zavart a szóismétlés és az, hogy nem volt megfelelően tördelve a történet. Nyilván ez az oldal miatt is van, de az elején ildomos lenne széjjelebb szedni, hogy az ember szeme ne álljon tótágast. Néhány magyartalan mondat is volt a végénél és én például nem teljesen értettem néhányat közülük, de ezek mind javítható szösszenetek, szinte elvesznek a történetben.

Végső következtetésként csak egy Hűhát mondhatok és a javítandó hibák ellenére máris üdvözölhetünk egy tagot a Dicsőségfalon! Köszönöm, Háttek, hogy eljuttattad hozzám a novelládat!

Háttek novellájához, akinek a becses neve igazság szerint Hi-tech Angel, pedig az Imagine nevű írós honlapon keresztül juthattok el, ha rákattintotok a szürkés-rózsaszínnel kiemelt nevére.

Köszönöm, hogy elolvastad!