2014. augusztus 5., kedd

Hetedik kritika - Instant Apokalipszis, Kharex

Tudom-tudom, késő van és már megint egy novella. Hétből hatszor. Igazság szerint nem tudom, miért történik ez, egyszerűen csak így élek.  Az én különleges képességem ennek a műfajnak megérzése a környezetemben.

Holnap és csütörtökön egy kicsit felrázzuk az állóvizet, ugyanis Tyra hoz nektek két cikket. Remélem, hogy ti is élvezni fogjátok, és ő is. 
Ma viszont tartom az iramot és Kharex novellájával foglalkozok, aminek istentelen hosszú, bár vicces címe van: A következő megálló az apokalipszis. Azajtók a jobb oldalon nyílnak.  Még egy rövidebb nevet is megadott, ha ezt hosszú lenne publikálni, ami az Apokalipszis mindjárt volt. De valahogy ez sem fedte le teljesen a dolgokat számomra, mellesleg egy kicsit furcsán is hat, úgyhogy a bejegyzésnek végül az Instant Apokalipszis nevet adtam – amin remélem, hogy Kharex nem bántódik meg.



Az ő novellájához hasonló stílusút még nem hoztam nektek, ez egy fantasy-humor kombó. A fantasyt mint műfajt, szinte mindenki ismerheti. Nem nehéz a körülírása, a wikipédia mégis úgy fogalmazza meg, hogy:  Fő jellemzője, hogy a tartalma (történet/kép/hang) többnyire olyan elképzelt, mitikus jellegű, valamilyen tekintetben mindig irreális, az író által teremtett, csak annak fantáziájában létező alternatív világokba mint keretbe van ágyazva, mely felépítésében, fizikai és etikai törvényeiben, értékeiben, élőlényeiben, rokonságot mutat a vallások és mítoszok által megteremtett képzeletbeli világokkal.”

Én valahogy úgy ragadnám meg emberi nyelven, hogy az írók többsége úgy használja ezt a műfajt, hogy egy szabályt követ: minél kevesebb legyen az emberi karakter és minél több a „külső világi” /vagy ugyanez a világgal: minél kevesebb legyen igaz a mi képességeinkre/. Természetesen ez csak a legdurvább általánosítás a részemről, a legtöbb regény mostanában egyensúlyt tart fent a mi világunk és az elképzelt között. Tehát mondjuk, játszódjon a mi évszázadunkban, talán pont jelen időben, de legyenek még mellette angolul és franciául szavaló, neonszínű majom – orrszarvú - gekkó kimérák. Vegyünk példákat: Jennifer L. Armentrout – Obszidián, Tolkien – Gyűrűk ura/Hobbit, Lewis Carroll – Alíz csodaországban, C. S. Lewis – Narnia krónikái, Christopher Paolini – Eragon sorozat, de nem kell messzire mennünk: ilyen mai darabunk is.

(Másrészt, egyáltalán nem irreális! Ha nekem nem is, a gyerekemnek muszáj lesz kapnia egy roxforti levelet.)

A mai novella alapötlete az, hogy a világon vannak csodák, de nem a szokványos, pozitív értelemben- ugyanis legtöbbször negatív dolgok. Ezek a csodák megzavarják a „valóságot”, és amíg az összeszedi magát, lehetőség van mindenféle huncutságra a gonoszok és a jók részéről is. A gonosz szerepét itt a káoszmágusok sora kapta, a jók pedig a Paranormális Felügyelet munkatársai. A következő „csoda” a négyes metró átadása – csatlakozom, hála istennek, hogy elkészült végre. Ez idő alatt Élő Ferenc tervezett egy kis rosszaságot, amivel romba dönti Budapestet. De vajon végre tudja hajtani?


Nos, épp a főszereplőről nem beszéltem még: a történetet Kiss Gábor szálán közelítjük meg és kísérjük végig, aki egy jósnál jár a történet legelején, hogy megtudja, milyen sorsra is számíthat a világ az elkövetkezendőkben. Érdekes elemmel építi ki Kharex a jóslást: a Harmadik szemmel. Őszintén szólva utána kellett néznem, hogy konkrétan mi is ez, mert én nem nagyon mozgok ilyen körökben. Röviden összefoglalni úgy tudnám, hogy a harmadik szem Isten által kapható áldás olyanok számára, akiknek tiszta a lelke és azoknak, akik véghezviszik a krisztusi feladatokat. A látás élessége összefügg az illető előző életével, hogy ott milyen „politikát” folytatott: jó volt-e, tisztán és egyszerűn élte-e le, vagy épp teljes morális mélygödörben? Szóval egy pretty bonyolult dolog és nem mindenki érdemli ki – mellesleg szerintem a mi jósunk következő életében tutira nem fogja megkapni. Mindenesetre nagyon ötletes volt ezt használni és nem a kristálygolyóbisokat.

Spoiler!


>>Az egész történet tehát arra épül, hogy vajon Élő úr képes-e véghezvinni gonosz tervét. Ennek megelőzésére pedig egy nagyon jó terv és kivitelezése kell, ami itt nem volt meg. Mikor a végére érve vártam a nagy durranást, a kifejtést, csak néhány sorral/mondattal elintézte az író a történet kulcsát, ami csalódás volt. Egyrészt, ha az ellenségem azt mondaná, hogy nem fog működni a tervem, mert megakadályozta, csak állnék és röhögnék, hogy ugyan: miért is hinnék neki? Nem nyalnám be az egészet, és aztán még ölném meg magam. Yoriko már megindokolta nekünk, hogy nem tudott épp akkor olyan horderejű okot kitalálni kiváltó oknak, én pedig feltételezem, hogy Kharex is így volt ezzel a megoldás során, ugyanis ennek a résznek sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia.(Ha pedig feltételezzük, hogy ez egy kicsavart irónia, hogy így lett vége, akkor én úgy gondolom, hogy máshogy kellett volna kezelni, vagy jobban jelezni az olvasó felé.) Voltak benne még kifejtetlen részek, mint például a Középkor. Rendben, gondolhatunk a saját, sötét középkorunkra, de mégis mi történt ott a másik világot is belevéve? Vártam volna valami példaértékű regét, vagy bármi ilyesmit a sárkányokon kívül. <<


Ha már ennyire ráakadtam a negativitásra, akkor folytatom a nyelvtani résszel: folyamatos szóismétlés, barokki körmondatok. A történetben előrehaladva néha-néha elcsodálkoztam, hogy: már megint itt tartunk? Hiszen ezt az előbb tisztáztuk le majdnem ugyanígy.
Az oldal, amire feltöltötte pedig nagyon széles volt, hozzá alapbeállításként kicsik a betűk és valahogy a tördelés sem volt rendben az egésszel – nyilván ez az oldal hibája is, nem csak Kharexé. Persze, megértem, hogy bizonyos szekciókat el kell különíteni, és ez rendben is van, de szinte egy-két mondatonként van egy szünet, ami kissé zavaró. Emellett spoilermentesen elmondom itt is, hogy a megoldás túl könnyű, olyan Walt Disney-szerű érzésem volt, miközben olvastam.

A történet a humorrészen jól teljesített: kellemes volt, a karakterek is sajátságosak, a leírásuk és a mozgatásuk is teljesen rendben volt. A fantasy szál is jól ki volt dolgozva, tetszett ez a káoszmágus-csodák-valóság dolog, szerintem egyedi és meglehetősen kreatív. Szívesen olvasnék még tőled ebben a műfajkeverékben.  A legutolsó néhány soron nagyon röhögtem, igazság szerint én imádom azt az italt, ha tehetném, így estére is azt szlopálnám a világba. 

Meglepő módon most már nem furcsállottam a magyar neveket, sőt, külön örültem, hogy olyan dologról van szó, amit én is ismerek és használok. Az egész novella olyasminek tűnt nekem, mint egy spin-off; én egy regényt el tudnék belőle képzelni. Reméljük, hogy Kharex is.

Köszönöm, Kharex, hogy eljuttattad hozzám! 

Őszintén szólva nem tudom, végső véleményként mit tudnék róla mondani. Az első kétnegyed részt nagyon csíptem, a harmadik negyed a szememben olyan „he?”, és az utolsó huszonöt százalék megint csak tetszett. Sajnálom, hogy a kulcspontnál kissé eltér a "véleményünk", ha esetleg valami megmagyarázásra/megbeszélésre szoruló rész van a kritikában/történetben ezzel a résszel kapcsolatban, vagy az egészével, akkor nyugodtan írd a megjegyzésbe, Cboxba, vagy a saját e-mail címemre.


Köszönöm, hogy elolvastad!


C.


1 megjegyzés:

  1. Helló!
    Már tegnap is próbáltam megköszönni a kritikát itt is, de akkor még valahogy sikerrel behúzta a net a teljes szöveget, szóval most majd kitartóbban próbálkozok.
    A lényeg, hogy ezúton is köszönöm az időt, amit a novellámra szántál, és természetesen azt is, hogy rámutattál a hiányosságokra és a gyenge részekre. Mondjuk az átdolgozásokon még agyalnom kell majd egy sort, az biztos, mert alapvetően a kompaktabb méretű novellákat szeretem, és félek, ha ide most bekerülne még egy nagy halom magyarázat a középkorról, az nagyon elhúzná a dolgokat, főleg abból a szempontból, hogy a cselekményben se a középkor, se a sárkányok nem jutnak túl sok (kvázi zéró) szerephez.
    A harcjelenetet viszont mindenképp helyre fogom majd pofozni, hogy valamennyire reálisabbnak hasson. Igazából, jobban belegondolva, nem is nagyon értem, miért gondoltam azt, hogy ez az önmagát bemondásra kinyírós koncepció működni fog.
    Még egyszer köszönöm a kritikát.
    Üdv:
    Kharex

    VálaszTörlés